Croatian(HR)Hungarian (informal)

„Ti si i most, i rijeka si, preko tebe drugi mogu proći - Agneš Vanilla

Podravina fővárosa: Verőce (Virovitica)

There are no translations available.

A kontinentális Horvátország egyik legfontosabb városa, Podravina és Verőce-Drávamente megye központja: Verőce. A Bilo-hegység és a Pannon síkság találkozásánál, stratégiai helyen épült. A magyar és horvát politikában jelentős Pejačević-család birtoka volt, akik közül többen töltötték be a horvát báni méltóságot és a horvát-szlavón tárca nélküli miniszteri tisztséget. A több mint 20.000 lakosú város magyar testvérvárosa a határmenti Barcs.

 

A Dráva folyó és a Dvorac Étterem Viroviticában

Verőcéről adta ki IV.Béla magyar király a Zágrábot szabad királyi várossá nyilvánító oklevelet. A királyi család szívesen tartózkodott itt, a közeli erdők kiváló vadászati lehetőséget nyújtottak. A középkorban épült Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt temploma, és két kolostor is. A ferenceseket Mária királyné hozatta a városba 1250 és 1270 között, nem sokkal később pedig domonkos szerzetesek is érkeztek, Erzsébet királyné hívására. Verőce vármegyét Erzsébet királyné 1275-ben kiadott oklevele említi először.


1500-ban I.Ulászló király országgyűlést tartott a városban. Ulama pozsegai szandzsákbég török serege 1552-ben foglalta el a várost. A török uralom alatt délről ortodox szerb telepesek érkeztek. A 120 éves török uralom alatt a település külsőre is tipikus török mezőváros képét mutatta. A város 1684-ben szabadult fel a török uralom alól.
A település a török kiűzése után a 17. század végén indult fejlődésnek. Mária Terézia uralkodása alatt a verőcei uradalmat a Pejačević család szerezte meg. Ez újabb lökést adott a város és környéke fejlődésének. A mocsaras területeket lecsapolták, gyümölcsfákkal telepítették be, halastavakat építettek és szőlőket telepítettek. Ekkor épült a ferences kolostor és a Szent Rókus templom, a horvát barokk építészet kiemelkedő alkotásai, valamint a barokk Pejačević-palota. 1804-ben a Pejačević család a város közepére barokk-klasszicista stílusú várkastélyt építtetett, melyet pompás park övez, mely ma is a város kedvelt zöldövezete és pihenőhelye.

A Pejačevićok jelentős szerepet töltöttek be Magyarország és Horvátország politika történetében. Pejačević László grófnak (1824-1901) meghatározó szerepe volt a magyar-horvát kiegyezés(1868) létrehozásában. Már 1848-ban is a Sabor unionista (magyarbarát) szárnyához tartozott. Közjogi kérdésekben Deák Ferencet támogatta. Mint horvát képviselőt a Magyar Országgyűlésbe (Előbb a Képviselőházba, majd a Főrendiházba) delegálták. 1880- tól 1889-ig töltötte be a horvát-szlavón-dalmát báni tisztséget.

Fia, Pejačević Tivadar gróf (1855-1928) szintén a politika pályát választotta. A bonni és a pesti egyetemen tanult jogot. Eszéken volt segédfogalmazó, majd mint a Sabor képviselőjét a Magyar Országgyűlésbe delegálták, ahol a Ház jegyzője volt. 1903 és 1907 között horvát bán, majd a nasici kerület országgyűlési képviselője. 1913 és 1916 között horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszterré nevezték ki, de hivatalát az I. Világháború miatt 1914-től nem tudta betölteni és mint ellenséges ország állampolgárát Franciaországba internálták. A háború után visszavonult a politikai élettől.

 

A Pejácsevics -kastély Nasicében

Verőce 1910-ben 8140 lakosából 5788 horvát, 1352 magyar, 570 német és 165 szerb volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Verőcei járásának székhelye volt. 2001-ben a város 22 619 lakosából 20 945 horvát és 60 magyar volt.


Forrás: Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig(2000),Wikipedia